Tökéletes volt ez a délelőtt (is). Azt éreztem, hogy szinte hiánytalanul kerek a világ. Némi kommunista beütéssel zúgott a majális az erdőtől nem messze, ahova felüdülni mentem. Éppen ezt játszották, amikor kiléptem az egyik ösvényről a civilizáltnak számító betonplaccra:
A boldogságomat a mozarti K. 581 meghallgatása után, ha nem klarinétban, akkor csellóban mérik. Ez az új szerelem:
00:35-től tábortüzet raknék, hogy velem maradjon a dallam.
Ha van Isten, akkor köszönöm neki, hogy ennyit alkalmazkodik a nehéz természetemhez. (Kicsit elegem van az önostorozásból, hiába igazak ezek a mondatok, attól még side eye.)