Hónap: 2022. október

Rebekának Izsák

Vagy fordítva. Tánc és zene. Claude Lorrain Tájkép táncoló figurákkal cím festményén megkapóan hajlanak egymás felé a lombok. Rebeka emlékezetes keresztlépése arra utal, hogy a sport nem hiányzott az életéből. Izsák kontraposztja pedig a járatlanság bájával felel, a transzgenerációs tanításra. A szerdai társaság kíséretként úgy csacsog körülöttük, mintha az élet ugyanolyan normális lenne ma, mint tegnap volt. Húsz éve nincs ez így. Kurvára máshogy van. De ez Rebekát láthatóan nem érdekli, Izsák pedig csak a tánc után szembesül a valósággal, amikor a vízimalom épületében visszanézi a biztonsági kamerák felvételét.

Túl

Végre túl. Azt hittem, már soha.

Járkálok a határon innen és élvezem, hogy friss a levegő. Látszik az új boldogság, mert ma leszólított az Operából kilépve egy külföldi fotós, hogy adnám-e magam egy nemzetközi reklám magyar arcának. Kedvesen csúsztattam át a névjegyemet, mondta az összeget, euróban, én meg azt, hogy annyiért a fülcimpámat sem kaphatja le. (Mert az ember lánya sem kurva, ugyebár.) Erre megdicsérte az angolomat, megduplázta az összeget és hozzáért a fényképezője tokjához. Sebtiben, mondvacsinált gondhálót szőttem a homlokomra és ebédelni siettem. Köszönés közben még láttam a mosolyában megcsillanni – a jobb alsó 5-nél – a bronzot. (Férfi borotva márka lett volna. Elvileg.) Túl szép volt ez a mai nap ahhoz, hogy játsszam a Toscát.

Könnyű

vagyok.

iS.

még most