K. 581

Hallgatom Mozart életművét, az elejétől a végéig és tanulságos. Egyszercsak szembejön velem ez a klarinét kvintett A-dúrban:

Mármint ez csak a második, larghetto tétel. Annyira nem mozarti, hogy ellenőrzöm, tényleg jó lemezt tettem-e bele. Döbbenetes. Aztán a klarinétötös negyedik tételénél már ismerős dallamokat hallok, olyan már van a Figaróban, a Don Giovanniban és máshol is, ha szerelmes A-ban írt részeket hallgatok. De ez teljesen ismeretlen.

Pedig a Stadler-kvintett a korai Mozart alkotások egyikeként az első és a klarinét-verseny érett darabjával párban talán máig a legfontosabb kiemelése ennek a hangszernek. Olyan ebben a tételben, mintha az első hegedűvel táncot járna a klarinét hangja. Széles és kecses mozdulatokkal. Gyönyörű. A harmadik tételnél ezerszer szebb. Ilyen is Mozart.

you’re right

Demi plié 1:00-tól. Remélem, soha nem tudják meg a telefonos értékesítők, hogy bármit el tudnak adni, ha klasszikus balettel kínálják, oh bless me father.

Ma erre járt a testem vezetés közben, mégsem én voltam közveszélyes, hanem a srác, aki rám húzta a furgonját. Utolértem, ablak le, keresetlenül stilizált kérdés, felülről néz rám, azt gondolja, nagyobb az autója, de tudja, hogy fasz volt. A dühöm kiengedése után visszazökkent a “you’re right”. Mindenki hibázhat, én is szoktam. Jóval nagyobbakat. Esedezem, kérlek, bocsáss meg ennyi idő után is. Don’t ask me why, don’t ask me.

Idén több, mint másfél millió karakternyi szöveget írtam. Ezzel (is) vigasztalom magamat: termékeny vagyok, bless me further. A kapcsolataim (is) bánták. Jövőre, ha Isten is megengedi, beérnek a mondatok. Talán Isten nevét nem kéne (már) a számra venni. A számból: just lay down. A lényeg: korszakhatáron táncolok, blow out the fire.

Az Idomeneo értelmezése

Új sorozat, Abszolút hallás címmel, a Magyar Állami Operaház és a Műgond között. A teljes kurzus ide kattintva érhető el. Az első részeket Mozart Idomeneo, Kréta királya című művéről szól. Állítólag ezt az operáját tartotta a legfontosabbnak. Neptunus is akarta ezt.

Rebekának Izsák

Vagy fordítva. Tánc és zene. Claude Lorrain Tájkép táncoló figurákkal cím festményén megkapóan hajlanak egymás felé a lombok. Rebeka emlékezetes keresztlépése arra utal, hogy a sport nem hiányzott az életéből. Izsák kontraposztja pedig a járatlanság bájával felel, a transzgenerációs tanításra. A szerdai társaság kíséretként úgy csacsog körülöttük, mintha az élet ugyanolyan normális lenne ma, mint tegnap volt. Húsz éve nincs ez így. Kurvára máshogy van. De ez Rebekát láthatóan nem érdekli, Izsák pedig csak a tánc után szembesül a valósággal, amikor a vízimalom épületében visszanézi a biztonsági kamerák felvételét.