csak

csak a táncban van a szabadság.

csak, amikor meghallod az első ütem előtti csendet, akkor elegyedik beszédbe a tested.

csak, ha belenéztél a színpadon túli sötétbe, látod, ott ülnek akik téged néznek, akkor jel a mozgásod.

csak az udvaron, a megállóban, a tó vizében eljárt ütem marad a minden mást szétfoszlató memóriádból.

légzésed a világot szívja a testbe, arcod csak pihen, mint a kígyófürtök a halált megvető medúzafőn.

rettenetes erővel közelít a felelősségre vonó magány: az egyetlen szólódban élt idő/koncentrátum.

asszimetrikus koreográfiát járnak a kezeid,

nincs vége

sosem a szívverésnek, hacsak a zene el nem halkul.

Végleg. SN