Vagy fordítva. Tánc és zene. Claude Lorrain Tájkép táncoló figurákkal cím festményén megkapóan hajlanak egymás felé a lombok. Rebeka emlékezetes keresztlépése arra utal, hogy a sport nem hiányzott az életéből. Izsák kontraposztja pedig a járatlanság bájával felel, a transzgenerációs tanításra. A szerdai társaság kíséretként úgy csacsog körülöttük, mintha az élet ugyanolyan normális lenne ma, mint tegnap volt. Húsz éve nincs ez így. Kurvára máshogy van. De ez Rebekát láthatóan nem érdekli, Izsák pedig csak a tánc után szembesül a valósággal, amikor a vízimalom épületében visszanézi a biztonsági kamerák felvételét.
Hoványi Márton blogja 